fontosabb teoretikusok, írásaik
leglényegesebben érintett kérdéskörei
az antropológiai megközelítés fontossága
A politikai eszmetörténetet osztályozni leginkább az úgynevezettt izmusok alapján lehet.
Elsőként megjelenő - és a nyugati demokráciákat felvetéseiben leginkább meghatározó - ideológiai irányzat (-ok összessége) a liberalizmus, mely befolyását a kora 19. századtól számíthatjuk.
Történetileg legelső teoretikusa John Locke (Első és második értekezés a polgári kormányzatról) aki gondolatvilágát az abszolutista berendezkedéssel szemben, a polgári (eredeti értelmében véve) önrendelkezés, az emberi jogok sérthetetlensége (társadalmi szerződés-elmélete és természeti állapota) a népszuverenitás hansúlyozása, a haladásba vetett hit, melyek végigkísérik a történelem és fejlődése során a valamennyire egységesnek nevezhető irányzatait a liberalizmusnak.
John Stuart Mill, A szabadságról c. művében az egyéni szabadságról, a szabadságjogokról értekezik. Tőle származtatjuk az egyéni szabadság már-már örökérvényű meghatározását:
“The only freedom which deserves the name, is that of pursuing our own good in our own way, so long as we do not attempt to deprive others of theirs, or impede their efforts to obtain it.”
Az egyéni szabadság primátusa sok támadást kapott az évek folyamán - mind a hamarosan következő topic, a konzervativizmus, mind az utána következő szocializmus gondolkodói felől (akiknél a közjó elsőbbséget élvez az egyének érdekeivel szemben).
Az egyéniség hangsúlyozása - ezen ellenzések alapján - egyértelműen vezet a nihilista individualitáshoz (ezt “megtámogatta” a liberalizmus anti-perfekcionizmusa is, amely a törvény előtti egyenlőségből kiindulva nem fogalmaz meg követendő, felsőbbrendű életformát).
Az anit-perfekcionizmus és az antropológiai optimizmus (minden ember javítható, abban az esetben, ha a rendszert jobban igazítjuk hozzá, és képes eldönteni, mi elégíti ki legjobban az igényeit) együttesen hozza magával a tolerancia iránti igényt - minden ember képes a saját maga számára lekedvezőbb életvitelt/életformát kialakítani.
A tolerancia legkínosabb kérdése: hogyan viszonyuljon az intoleranciához?! Erre John Rawls (Az igazságosság elmélete c. művében) így válaszol:
“...senki sem követelheti ugyanis másoktól olyan elvek betartását, amiket ő maga nem tart tiszteletben; erre az igényre semmiféle erkölcsi alapja sincs.”
Vagyis egy egalitárius liberális felfogás szerint, nincs ok eltűrni a liberális elvek be-nem-tartását, amennyiben az intoleráns egyén előzetesen elfogadta a játék szabályokat (természetesen ez csak egy - ismétlem magam - anti-perfekcionista társadalmi berendezkedés esetén érvényes).
Egy másik lényeges felvetés: milyen szerepe maradt a liberális gondolatvilágnak, miután - főleg a nyugati kultúrkörben - egyetemessé vált az emberi- és polárjogok védelme.
Az est végére arra jutottunk, hogy egy liberális értelmiségnek - különben fontos - szerepe arra korlátozódik, hogy figyelemmel tartsa a politika ilyetén irányú tevékenységét, hogy semmilyen körülmények között ne lépjen túl egy bizonyos minimumot. Főleg ne lépjen vissza, ha már egyszer biztosította az egyéni szabadság kiteljesedésének kritériumait.
az említett úriemberek irományaiból ízelítő:
http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li1454
http://jesz.ajk.elte.hu/tothj212.html
maradunk tisztelettel,
r
