Konzervativizmus
Elsőként, mint ahogyan minden ideológiánál, az ideológia kialakulásának okait, ebből származó előfeltevéseit és a világot általánosítani kívánó, jót és rosszat megkülönböztető „igazságait” kell megvizsgálnunk.
A konzervativizmus szociális és politikai eszmerendszer. Ez az eszme, ha a legegyszerűbben akarjuk leírni, akkor az adott állapot fenntartását tűzi mindenekelőtt zászlajára, tehát a status quo fenntartását. Politikai eszmerendszerként a francia forradalom után alakult ki, először a francia politikus Chateaubriand alkalmazta a kifejezést 1819-ben. Az alapműve Edmund Burke tollából a Töprengések a francia forradalomról. A konzervativizmus önmagát nem szereti ideológiaként definiálni, hanem sokkal inkább gondolatok összességeként és követendő világnézetként.
A konzervativizmus legfontosabb jellemvonása a tradicionalizmus, amely a meglévő vallási, politikai, kulturális szokások és intézmények tiszteletét jelenti. Ezt a felfogást követve megérthetjük a konzervativizmus politikai ideológia ellenességét, hiszen a hosszú idő alatt létrejövő és lassan, szervesen fejlődő intézmények, a régóta létező hagyományok, szokások, kulturális vonások sokkal inkább meghatározzák a társadalom identitását, illetve irányítását, mint a racionalitásra hivatkozó, sokszor, a társadalmat akarata ellenére befolyásoló, vagy befolyásolni igyekvő ideológiák. Részben emiatt utasítják el az észre hivatkozó forradalmi változásokat és az egalitarizmust. A konzervativizmus a másik két nagy ideológiai irányzattal ellentétben nem tekinti egyenlőnek az embereket fizikai és szellemi képességeikben és antropológiai pesszimizmussal operál. (A jog előtt természetesen itt is minden ember egyenlő.) A társadalmi hierarchia elengedhetetlen egy állam normális vezetéséhez, és törvényszerű is, hiszen a sok ideológia által kreált mesterséges egyenlősítő kísérletek csak tönkreteszik az évszázadok, évezredek óta fennálló, és a maga medrében haladó, fejlődő társadalmat. Ebből kiindulva természetesen szükség van egy uralkodó elit létére, amely eldönti, hogy mi a legjobb az államnak és a társadalomnak. És itt, ezen a ponton visszagondolhatunk a korábban tanult társadalmi szerződésekre és azok különböző típusaira. Locke társadalmi szerződését a liberalizmus tette magáévá, Hobbes ember embernek farkasa kijelentése és az ebből kiinduló antropológiai pesszimizmussal átitatott társadalmi szerződés és gondolkodásmód viszont egyértelműen a konzervatív elképzelésekben köszön vissza. Az emberek nem annyira felelősségteljesek, értelmesek, járatosak a politika világában, hogy megmondhassák az uralkodó rétegnek, hogy mit tegyen vagy mit ne tegyen, tehát nem szabad teret biztosítani a népnek, hogy beleszólhasson a „felsőbbrendűek” dolgaiba.
A konzervativizmusnak történetileg két típusa alakult ki, az angolszász (evolutív) és a kontinentális irányzat. Az angolszász reformképesebb, mint a kontinentális, amely egyértelműen reform és forradalomellenes. A forradalmibb, reformpártibb angolszász irányzatot sem szabad úgy kezelni, mintha már-már liberális lenne. Erről szó sincs. Csupán megengedőbb, és bizonyos helyzetekben hajlandó olyan módosításokat előterjeszteni vagy támogatni, amelyek a konzervativizmus eredeti elképzeléseivel szemben jobban beleszólnak a társadalom és az állam életébe, felgyorsítva ezzel a szerves fejlődést.
Ideológiai felosztás szerint sokkal több irányzata létezik, ezek között találhatjuk a tradicionális (romantikus), a paternalista (szociális), a liberális, a forradalmi konzervativizmust és a neokonzervativizmust, amely a XX. Század második felében vált meghatározó irányzattá, kiszorítva a romantikus, tradicionális konzervativizmust.
Íme egy táblázat, amely egy-két sarkalatos pontban összehasonlítja a konzervativizmust és liberalizmus nagy irányzatot:
| Liberalizmus | Konzervativizmus |
Az emberi társadalom alapsejtje, autonóm alapegysége |
Egyén (individuum) |
Csoport (mikroközösség) |
Értékei | Egyéni szabadság. Hisz a gazdasági-társadalmi fejlődésben, a javak bővített újratermelésének az állandóan megújuló lehetőségeiben, a haladásban. | Társadalmi harmónia és történelmi kontinuitás. |
A társadalmi integrációt biztosító legfőbb társ.-i intézmények és mechanizmusok | minimális állam
piac (gazdaság) | Rendi korporatív állam
decentralizáció
|
Könyvajánló:
Burke, Edmund: Töprengések a francia forradalomról
Kekes, John: A gonoszság gyökerei
Kekes, John: A liberalizmus ellen
d.
